"Magyarok! Testvéreim! Nemzeti ünnepünk alkalmából büszkén jelenthetem be, hogy elkészültünk azzal a marketing-kommunikációs stratégiával, amely meghatározza majd, hogy miről is fogtok beszélni, gondolkodni a következő időszakban. A teljes szöveg letölthető a honlapunkról rovásírásos átiratban, illetve turbo basic-re fordítva. A megoldókulcs a másik honlapunkon található, ahonnan regisztráció és egy emelt díjas sms elküldése után ingyenesen le lehet tölteni!"
Szakemberek szerint manapság nehéz a marketing és reklámcégek feladata, mert az emberek egyre inkább birtokában vannak a médiát belülről mozgató erők, illetve az eladást segítő eszközök ismeretének. Átlátnak a szitán, de többnyire csak azon, amelyiket erre találták ki. A többi szita vagy nem tűnik szitának, vagy szar, vagy az átlátás olyan élvezetet okoz, mint például a sorok között olvasás, ezért muszály folymatosan átnézni rajta.
Egy közepesen tudatos fogyasztó például szánakozva mosolyog azon, hogy a tévében a rágóból rögtön kettőt vesznek szájba. Viszont lényegesen kevesebben érzik meg az átverést azon a finoman cizellált, népszerű szlogenen, miszerint két Magyarország van. Egy dobozban. Egy egész mivoltában nehezen, vagy alacsony hatékonysággal mozgósítható célcsoport kettőbe, vagy háromba szegmentálva már aktívabb és tudatosabb fogyasztói köröket alkot, akik többet és nagyobb átéléssel vásárolnak ugyanabból a "termékből". Ennek okán ki is irtanám a politizálást ebből a postból, a kútba dobott szamáron át tisztán és élesen látni, hogy összetartozunk.
Sokkal érdekesebb, hogy mit lehetne kezdeni ezzel a jól bevezetett kettősséggel. Lehetne két ügyfélkapu, kétféle személyi, minden vallásból a) és b), balkéz-szabály, lámpás körforgalom, de ezek rövid távon csak a pénzt viszik. Lehetne viszont két nemzeti tizenegyünk is, mindkettő hazai pályán, válogatott rangadók mindig itthon: A baloldal jelenleg vezeti a tabellát, előnye tudatában ezért az eredmény megtartására koncentrál, tördeli a játékot és megpróbál minél több pontrúgást kiharcolni, hátha... Az egy csatárral felálló, de támadó takitikával kísérletező jobboldal középről igyekszik megjátszani a széleket, de a középpályán nem tudja megtartani a labdát... Még semmi sem dőlt el...
A mérkőzés addig tart, amíg van fizető vendég a lelátókon, amig rentábilis a csapat. A lényeg, hogy mindig döntetlen közeli eredményt mutasson a kivetítő, néha számolják újra a gólokat és aki hátrányban van, az elmondhassa, hogy vezet, aki gólelőnnyel játszik, az meg sírhasson a füvön, hogy megint csúfolják... A lényeg, hogy a dicsőséges jövőben felhangzó kettős sípszó után a csapatok kézen fogva énekelhessék el "a kurva anyám én vagyok" kezdetű szociál-konzervatív, agrár-liberális himnuszt, és végre kiszaladhassak egy sörért, mert reklámszünet az nincs...
Utolsó kommentek