Flitteres Lófasz

Kedves Tüntető Magyarok!

Unjuk a kokárdát, az árpádsávot, a trikolórt, a dolmányt, meg a mentét. Találjatok ki valami újat, mert ezektől már nem szarja össze magát senki!

Meg nem erősített források szerint Horn Gyula kitüntetésének elutasítása mögött ingatlanpiaci érdekellentétek húzódnak. A nyilvánosságra került, bizonytalan eredetű dokumentumok arra engednek következtetni, hogy a Horn Gyula és Sólyom László közötti feszültség az első 56-os tematikájú hotel és szórakoztató központ felépítése, illetve a névhasználati jogok birtoklása kapcsán alalkult ki.

A feltételezések szerint mindkét politikus érintett annak az új budapesti szállodának az ügyében, amely az 1956-os események tárgyi emlékeit felhasználva igyekszik felidézni a forradalom/ellenforradalom hangulatát. A kiszivárgott információk szerint a magas minőségű, luxus felszereltségű komplexum egyszerre jeleníti majd meg a szabadságáért küzdő nép eufórikus hangulatát és az utcai harcok borzalmait. A hotel saját wellness részleggel, konferencia központtal, kaszinóval  és egy speciális, statisztákat is foglalkoztató, interaktív múzeummal is kiegészül.

A nem hivatalos értesüléseket látszik megerősíteni a Magyar Köztársaság ottawai nagykövetségének honlapján olvasható hír is, miszerint Sólyom László 2007. április 26-án az ottawai Chateau Laurier Hotel-ben részt vett a tiszteletére rendezett fogadáson, ahol a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkereszt kitüntetését adta át Peter Herrndorf-nak, a kanadai Művészeti Központ igazgatójának az ’56-os megemlékezések kanadai szervezésében játszott szerepéért. További érdekes egybeesés, hogy a horngyula és sólyomlászló szavak anagrammái között megtalálható a Hung Royal, illetve a Sólyom Szálló is, melyek egyértelműen mutatják a volt miniszterelnök és a köztársasági elnök érintettségét.

A tematikus szállodák világszerte nagy népszerűségnek örvendenek, de az 56-os hotel forradalmi tematikájával ezek között is újdonságot jelentene. Hazánkban legutóbb a szegedi Csillag börtön turisztikai célú hasznosításáról írtak az újságok, de fővárosi elhelyezkedése és a történelmi esemény nemzetközi ismertsége révén az 56-os hotel lényegesen több külföldi turistát vonzhat majd Magyarországra. 

Tüntessék ki Horn Gyulát!!!!!

Ne tüntessék ki Horn Gyulát!!!!!

Tüntessék ki Sólyom Lászlót!!!!!

Ne tüntessék ki Sólyom Lászlót!!!!!

Mit tehet egy politikus, ha bátor, szókimondó, esetleg reform-politikája miatt a tömegek elfordulnak tőle, népszerűsége visszafordíthatatlanul csökken? Szinkronizáljon népszerű sorozatokat!

Ritka, szinte kivételes eset, amikor egy politikus a kötelező frakció-fegyelem mellett emberi oldalát is megmutathatja a nagyközönségnek. Az elit tagjai többnyire kétdimenziós alakok, akik magukon hordozzák a hivatásukat minősítő általános értékítélet egyszerűsítő jelzőit (csaló, tolvaj, zsidó, kommunista, ideggyenge, esetleg mindezek bérence).

Van megoldás! A pártok befizethetnék prominenseiket jelenleg futó, népszerű sorozatokba szinkronszínésznek! Egy közkedvelt sorozat jól felépített karaktere kölcsönözhetné mindazt egy politikusnak, ami a parlamenti közvetítésekben nem látható, de a népszerűséghez rendkívül fontos: szociális érzékenységet, humort,  borotva elmét, szakértelmet, vagy bonyolult érzelmeket, magányt, megbánást...

Rengeteg lehetőség van. Gondoljunk csak bele: Vészhelyzet, ugye... Vagy a Maffiózók... Az Elnök emberei kézenfekvő megoldás lenne, de a karaktereken akkora veszekedés kerekedne, hogy ezt inkább előre kiveszem a menüből. Viszont a Médiumban brillírozó Patricia  Arquette magyar hangjaként ugyanúgy el tudnék képzelni egy Dr. Lamperth Mónikát és egy Kóka Jánost is. Ki legyen a magyar Kiefer Sutherland? Lesz-e Mikolából új Szakácsi Sándor? A Heroes, a Lost, vagy a 24 külön-külön is rengeteg lehetőséget rejtenek, de a politikusok segítségével speciálisan magyar kontextus hozható létre közöttük.

Sőt, a különböző elkötelezettség mellett működő televíziók kedvenc politikusaikat alkalmazhatnák hírolvasóként. A jubiláló köztévé helyében például szoci képviselőket brandingeltem volna a Híradóban heteken keresztül. (Izgalmasabb lett volna, mint minden nap másik kiöregedett beszélő fejre mondani, hogy ez is hogy tönkrement...)

Ha már mindez jól megy és gördülékeny a műsor, heti rotálásban helyet cserélhetnének a politikusok és az oknyomozó újságírók. Kíváncsi vagyok, ki kit veretne laposra...

Az értékes felvetésért köszönet Lamnak!

Nem mennék bele mélyen a soron következő (bár, ki tudja...) népszavazás elemzésébe, de annyit az alábbi javaslat alátámasztására fontosnak tartok leszögezni: végre olyan politikai helyzetben rendeznek szavazást, amikor minden hithű jobb, vagy baloldalinak el kell menni szavazni, hogy a másik biztosan megszívja, vagy ne örüljön annyira a végén. Ellenére annak, hogy az "akar-e ön rákos lenni?" formájú kérdések megszavaztatása öncélú szórakozás, még akkor is, ha a végén az egész/fél "nemzet" összekacsint, hogy érti a primér felvetés mögött "húzódó", de annál sokkal primitívebb üzenetet.

Nem vagyok közgazdász, úgyhogy a rendezvény költségeit nem tudom megítélni, ahogyan azt sem, hogy lehet-e olcsóbban megszervezni számla nélkül. Azt sem látom át, hogy mi lesz az eredménye, kell-e fizetni és mit, mivel pótolják majd a kiesőt és hogy kell-e aggódni a költségvetés helyzete, vagy az EU véleménye miatt (nyilván nem kell, semmi közünk hozzá). Az sem lesz soha nyilvános, hogy a pártoknak mennyibe kerül majd a kampány, bár vélelmezhetjük, hogy a lebonyolítás költségeinek sokszorosát költik el okosan és tervezetten. A fogyasztói igények generálása a politikai marketing esetében is jól működik, a különbség csak az, hogy egy jól felépített termék gazdái büszkén publikálják az eredményeket, esetleg tőzsdén osztják meg a profitot a bennük bízó érdekeltekkel.

Mért ne lehetne termékként pozícionálni a népszavazást?

A napfogyatkozást is sikerült, pedig ahhoz sem volt sokkal több közünk... Aki részt akar venni, az adjon fel egy, mondjuk 500 forintos csekket legkésőbb egy hónappal a referendumot megelőzően. A befolyt összeg fedezné a lebonyolítás költségeit és elkötelezett, felelős szavazókat eredményezne. A pártok is megteremthetnék a saját büdzséjüket mondjuk "az év nagy nemzeti eseményeként" beharangozott cirkusz közvetítési jogainak eladásával, reklámfelületek biztosításával, stb. Kézenfekvő megoldás lenne a mörcsöndájzing biznisz elindítása, ami ugyan elsősorban a jobboldal szempontjából tűnik profitábilis vállakozásnak, de az MSZP legalább megvillanthatná, hogy a privát szektorban mért hasítanak olyan jól... Az illusztrációban látható fasza kis fuksz jó példája az életszerű, valóban kortárs politizálás igényes kiegészítőinek, de azért jobbat is ki lehet találni!!!

Kávét főzni, természetesen. Az egyszerű, de elegáns, az itáliai minimalizmust idéző, mégis klasszikus külső, a praktikus kialakítás e téren is élvezetes használatot biztosít. Aki a pinát választja a reggeli kávé elkészítéséhez, ott érezheti magát a nyüzsgő olasz belvárosi utcák forgatagában.

A páratlan arányérzékkel megformált "kávéfőzőt" hasonlóan stílusos, viszont nem éppen diszkrét kartondobozban szállítja a gyártó. Ne lepődjünk meg, ha a postás kinyitva, vagy újra leragasztva kézbesíti a csomagot, épp ezért az első használat előtt érdemes alaposan elmosni az eszközt.

Ne feledje, a Pina a stílusos kávézás elengedhetetlen kiegészítője! További információ és képek itt!

Gondolom sokan találkoztak már ezzel az alkotással különböző dizájn blogokon, aki még nem az most a kortárs művészet alkalmazott válfajával művelődhet: egy döglött ló fejével próbálok életet lehelni a hasonlóképpen döglődő Flitteres Lófaszba...

Visszaolvastam pár korábbi postot és rájöttem, hogy sok szófosás helyett egyszerűbb, jobban központozott üzeneteket kell alkotni, mint ez is itt például. Felhasználási területe rendkívül széles, ideális reklámajándék, logózott változata maradandó benyomást alakít ki cégünkről, de kontextuális beágyazottságával önálló üzenetként is kiváló.

A legjobb vicc persze az, ha a csaj fejét is lemetszük, egyel szofisztikáltabb, ha derékban vágjuk szét. Így több finom fokozat beiktatásával érjük el barátunk, vagy találomra kiválasztott ismerősünk megszokott életformájának gyökeres változását.

Egyszer talán elkészül a Flitteres Lófasz kabalafigurája is, és akkor az sem kizárt, hogy életet lehel majd egy döglött ló fejébe...

- Üljön le, legyen szíves!

- Nem tudok ülni, légszomjam lesz, kell mozognom. (megáll, rugózik)

- Akkor legalább a fal mellett menjen, ha kóvályog, meg dülöngél az zavaró!

- Vak vagyok.

- Hát, bazmeg...

- Hányan vannak még előttem?

- Honnan tudjam?

- Itt dolgozik, nem?

- Itt, de nem azt. Üljön le!

- Beteg vagyok...

- Nem vagyok orvos, bassza meg, ez nem rendelő, vagy kórház! Vegyen nagy levegőt és maradjon nyugton, legalább egy ideig. Fontos dolgom van, nem is egy.

- Mivel foglakozik?

- Miköze? Maga jött. Mit szeretne? (olvas)

- Az elnökkel beszélnék...

- Nincs. (olvas)

- Ma?

- Itt. Elnök. (olvas)

- Innen nehéz lesz folytatni a beszélgetést...

- Mert magának nincs témája.

- Az nincs, az igaz...

(...)

A Fidelitas elnökválasztásáról az a vicc jutott eszembe, amelyikben az öreg bika áll a fiával  a dombtetőn és nézik a völgyben legelésző teheneket... A fiatal lelkesen kapacitálja az öreget: Rohanjunk le és basszunk meg egyet!!! Mire az öreg: Szép nyugodtan lesétálunk és megbasszuk az összeset...

Alig pár héttel azután, hogy Szijjártó Péter életerős közéleti topikot generált Orbán Viktor hipotetikus elmebetegségéből, a Fidelitas tisztújító kongresszusán közösen mutatták meg, hogyan kell jövőbe mutató, konstruktív programot adni a politika iránt érdeklődő  jobboldali fiataloknak és hogyan kell példát mutatni egy európai demokrácia működtetéséhez.

A kongresszus előtt Szijjártó Péter a várható programot a következőkben foglalta össze: "Az aktuális belpolitikai helyzet bőven ad megbeszélni valót, Gyurcsány Ferenc kormánya ugyanis ellenségnek tekinti a fiatalokat is, ráadásul hazugságainak árát nekünk is fizetnünk kell." Majd az elmúlt év kiemelkedő sikereként értékelte, hogy  a Fidelitas Fiatalok a Változásért elnevezésű rendezvényén 900 fiatal előtt mondott beszédet Orbán Viktor pártelnök és Lothar Matthaus világbajnok labdarúgó...

Az izgalmas felvezetést követően Orbán a kongresszus vendégeként árnyalta tovább a jövő politikusainak feladatrendszerét: "Nem azért küldtük haza a szovjet katonákat, hogy a keleti politikától való függés mondjuk gáz formájában szivárogjon vissza és újra megmérgezze az életünket. (...) A kormány egy költséghatékony nemzedéket akar faragni a mai fiatalokból: a kabinet szerint az a jó, ha fiatalok nem járnak orvoshoz, nem tanulnak, nem vállalnak gyereket és nem vesznek igénybe családi támogatást, majd végül elhagyják az országot. Hangsúlyozta: az új nemzedék kihívása, hogy költséghatékony nemzedék lesz-e, vagy a tudás, az innováció és a siker nemzedéke."

Szijjártó Péter, a Fidelitas frissen választott elnöke pedig a következőkben határozta meg a szervezet arc poetica-ját: "Gondot fordít az utánpótlásra, továbbá annak ellenére, hogy a politikai elit "egy része hazugságaival megnyirbálta a politikába vetett bizalmat", fontosnak tartja, hogy a fiatalok részt vegyenek a közéletben, annak formálásában, és a döntések kialakításában."...

Nem állítom, hogy ez tisztán szófosás, demagógia, vagy kommunikációs moslék, de abban sem vagyok biztos, hogy a népszerű szóvivő önmagát is beleértette a bizalom nyírbálóinak körébe. A veszedelmes, kétélű kontextust végül sikerült egyetlen groteszk mozdulattal feloldani, midőn a "kongresszus, munkájának befejezéseként, megszavazta a "Mit kaptál Gyurcsány Ferenctől?" elnevezésű "hazugság-pályázat" kiírását, amit abból az alkalomból írnak ki, hogy május 26-án lesz egy éve, hogy elhangzott a balatonőszödi beszéd."

Megannyi frappáns politikai akció és bravúros szónoki csavar után Szijjártó Péter végre hátradőlhet, ennél magasabbra mostanában már biztosan nem fog jutni. Pályafutása csúcsára ért. Megint. Nem mintha tehetsége, szorgalma és elvitathatatlan szónoki adottságai nem tartanák biztosan a magyar politikai élet átlagszínvonalán, de "kevés az idő és még oly sok a tehén"...

A közszolgálatiság jegyében szeretném felhívni minden kedves olvasó figyelmét, hogy 2007. június 3-án ismét Budapesten, a Kultiplexben koncertezik a Woven Hand.

Aki esetleg nem ismeri a zenekart, vagy elődjét, a 16 Horsepower-t, itt talál részletes bármit.

Meghallgatásra javasolt felvétel itt.

Az utolsó budapesti koncertről autentikus recenció itt.

Szeretnék egy hivatalos közösségi szájtot, egy kettőpontnullást a katolikus hívők számára. Illetve egy ökumenikusat minden hívő számára. Szeretném látni a virtuális valóságok találkozását a virtuális térben. Bocsánat, ha már van ilyen, elnézést, ha tájékozatlan lennék.

Jó lenne látni végre, hogy hogyan is néz ki egy hús-vér hívő a huszonegyedik század elején. Szeretnék olvasni egy hittel és átéléssel kitöltött profilt. Nem azért, mert nem hiszek benne, hogy van ilyen, gondolom van, ennyire nem vagyok naiv. Csak éppen én nem ismerek ilyet. És szerintem az egyház sem.

Aki azt gondolja, hogy a reaktivált pokol, a latin nyelvű misézés felújítása, vagy  II. János Pál kissé izzadságszagú boldogítása megerősíti a meglévő közösség lojalitását, vagy hogy ezzel új célcsoportok vonhatók be a meglévők mellé, az vagy túl öreg az ügyvezetéshez, vagy csak a saját beosztását kánkánozza körbe önfeledten. De az is lehet, hogy onnan, ahonnan ő nézi, már alig látni a hívőket, felhős időben meg egyáltalán nem.

Kíváncsi vagyok, hogy az említett vallási aktualitások milyen felhangokkal csobbannának bele az elkötelezett, de gondolati szabadságában megerősített közösség topikjaiba. Kíváncsi vagyok, mennyire kell élesre venni a kritikát, hogy az egyház megszakítsa a kapcsolatot, vagy kimoderáljon a nyájból. Egyáltalán: kíváncsi vagyok, hogy hogy néz ki a NYÁJ!!!

XVI. Benedek, a pirézek királya, valószínűleg hamarabb ültetne azonosító chipet a regisztrált hívők bőre alá, semmint vállalja a szembesítést egy számára tökismeretlen világgal. De azért nem reménytelen, ha elindítjuk az oldalt és minden hívő csak egy aranyat fizet az avatárért, a pénzből kivásárolhatjuk az egész télapó-brigádot!

"Sajnálattal közöljük, hogy bár Ön becsületes és hasznos tagja a társadalomnak, gyermekeit a szeretet szellemében neveli és múltjában sem találtunk az átlagosnál rondább bűnöket, mivel nem hisz Istenben, halálát követően a pokolban fog rohadni az örökkévalóságig."  Mindenki el fog pusztulni egyszer és a java csak akkor jön! Mert nem figyeltünk eléggé!

A rendszerváltás legnagyobb vívmánya (elvben) a négyévenkénti választás, a politikai "rendszerek", filozófiák időszakos mivolta. Bár józan ésszel nehéz valódi változásokban hinni a teljes elit időnkénti cseréje nélkül, azért a remény sosem hal meg végleg (alkoholizmus, infarktus, vadkan, stb...), de legalábbis ráng egyet-egyet négyévenként. Pedig az egésznek semmi értelme. A demokratikusan megválasztott kormányok váltakozása a pápai kurzusok viszonylatában nem több a napi rendszerességű zoknicserénél, ami a lábszag miatt fontos. A pápaválasztáson nem csak olyan kisstílű, ugyanakkor életszerű  dolgok múlhatnak, mint a cölibátus, vagy az abortusz, nem ám! Mert az, akit végül a trónra ültetnek, maga lesz a Túlvilág Ura!

XVI. Benedek pápa a konzervatív valláspolitika híve, ami II. János Pál liberálisabb gulyás-katolicizumusával szemben nem bánik kesztűs kézzel azokkal, akik a vallás terén is látnak árnyalatokat. Amíg elődje a poklot inkább egy vallási szimbólumként értelmezte, addig Benedek a retro-divatot meglovagolva visszahozta a bográcsos-ördögös kult-poklot. (Március 25-én, egy mise keretén belül jelentette ki, hogy a pokol igenis létezik, méghozzá fizikai valójában:"Hell-- of which so little is said in our time-- does exist, and is eternal for those who close off their hearts to His love.") Ráadásul a pápa a pugatórium létét is kétségbe vonja, az egyház tehát hivatalosan is bezáratta a halál utáni rehabilitációs program intézményét. Megteheti, jelenleg ő a helytartó...

Nem mintha egy vallástalannak nem lenne tökmindegy, de azért bosszantó, hogy ezt a dolgot nem tudják megnyugtatóan kezelni. (Annál is inkább, mivel nem csupán a saját híveik körében ítélkeznek, de szigorú véleményt formálnak a teljes népességgel szemben is.) Ráadásul ez a kijelentés nem fair azokkal szemben, akik II. János Pál alatt, jóhiszemű ateizmussal a szívükben hunytak el. Velük most mi lesz? Bocs, gyerekek, eddig volt. Szedelőzködjetek...

És mindezt azért, mert az új pápa szédül kicsit a vallás tágas kontextusában és jobban érzi magát, ha szigorúbb keretek között folyik tovább a hitélet. Ezen múlik a pokol. Egy választáson.

Manapság nálunk ennél kevesebb is elég, hogy az emberek utcára menjenek, úgyhogy hajrá, most végre elintézhetünk valami fontosat is. Irány Róma! Mondassuk le Benedeket, amíg nem késő! Szabad, demokratikus pápaválasztásokat!

(Mért nem divat mostanában ellenpápát állítani?)

"Az V. kerületi polgármester nem szeretné, ha a Belváros szellemvárossá válna azt követően, hogy a minisztériumok a kormányzati negyedbe költöznek." - MNO

Nagy baj van. A minisztériumok elköltöznek és a helyükön nem marad semmi. Csak üresség, a minden által körülölelt, borzalmas fekete lyuk. Nyugtalanító csend. Szélfútta, koszos utcák, vibráló világítás, varjak, rettegés. Suttogás a telefonban, öltönyös kísértetek tűnnek el örökre a sarkon befordulva. Áthatolhatalan köd, némán szakadó eső.

Lefüggönyzött 15-ös busz.

A kámforrá vált közintézmények pedig (akik ráadásul lógnak egy csomó közterület-használati díjjal) a következő pillanatban a kormányzati negyedben rántják szét a függönyt és kezdetét veszi az épp csak félbemaradt politikai fieszta. Ahogy percekkel azelőtt az V. kerületben abbamaradt. Vagy nem?

Nem fantomváros ez most is? Nem csupán történelmi metaforája a legendás magyar politikai hülyeségnek, a valóságtól elszakadt, identitás nélküli hatalmi narkózisnak?

És ezen változtat valamit, ha az állam kifizeti a közterheket? És változtat, ha az ötödik kerület is leránthatja a büdzsét?

Vagy csak arról van szó, hogy a majdani üresség elhomályosítja a metaforát?

Az Elm utca a látszat ellenére nem az V. kerületben van.

Olvastam a Védegylet tiltakozását a tervezett Budapest-Dakar ellen, és azt gondolom teljes mértékben elérte célját. Egyre többen szurkolunk a magyar rendezésnek olyanok, akik soha nem is követték a versenyt. Bűnhődjenek a hülyék kicsit.

Bár a teljes szöveget nem ismerem, az Indexen fellelhető indoklás szerint leginkább az szól ellene, hogy perverz, állatias versenyről van szó, ami egészen biztosan rontani fogja hazánk imázsát az előtt a pár millió néző előtt, aki figyelemmel követi a versenyt. Ha csak az uniós országok lakosságának egy tizede megtudja, hogy Budapestről indul és nem oda érkezik, ha csak egy százalékukban megragad, hogy Magyarország nem egy kaotikus törpekirályság Közép-Afrikában, már megérte.

Szeretnék egy ilyen megjelenést a teljes flitteres igazság nevében: tovább...

(Sajnos ez egyelőre csak fikció és lopás egyben, amiért ez úton is elnézést kérek...)

"Magyarok! Testvéreim! Nemzeti ünnepünk alkalmából büszkén jelenthetem be, hogy elkészültünk azzal a marketing-kommunikációs stratégiával, amely meghatározza majd, hogy miről is fogtok beszélni, gondolkodni a következő időszakban. A teljes szöveg letölthető a honlapunkról rovásírásos átiratban, illetve turbo basic-re fordítva. A megoldókulcs a másik honlapunkon található, ahonnan regisztráció és egy emelt díjas sms elküldése után ingyenesen le lehet tölteni!"

Szakemberek szerint manapság nehéz a marketing és reklámcégek feladata, mert az emberek egyre inkább birtokában vannak a médiát belülről mozgató erők, illetve az eladást segítő eszközök ismeretének. Átlátnak a szitán, de többnyire csak azon, amelyiket erre találták ki. A többi szita vagy nem tűnik szitának, vagy szar, vagy az átlátás olyan élvezetet okoz, mint például a sorok között olvasás, ezért muszály folymatosan átnézni rajta.

Egy közepesen tudatos fogyasztó például szánakozva mosolyog azon, hogy a tévében a rágóból rögtön kettőt vesznek szájba. Viszont lényegesen kevesebben érzik meg az átverést azon a finoman cizellált, népszerű szlogenen, miszerint két Magyarország van. Egy dobozban. Egy egész mivoltában nehezen, vagy alacsony hatékonysággal mozgósítható célcsoport kettőbe, vagy háromba szegmentálva már aktívabb és tudatosabb fogyasztói köröket alkot, akik többet és nagyobb átéléssel vásárolnak ugyanabból a "termékből". Ennek okán ki is irtanám a politizálást ebből a postból, a kútba dobott szamáron át tisztán és élesen látni, hogy összetartozunk.

Sokkal érdekesebb, hogy mit lehetne kezdeni ezzel a jól bevezetett kettősséggel. Lehetne két ügyfélkapu, kétféle személyi, minden vallásból a) és b), balkéz-szabály, lámpás körforgalom, de ezek rövid távon csak a pénzt viszik. Lehetne viszont két nemzeti tizenegyünk is, mindkettő hazai pályán, válogatott rangadók mindig itthon: A baloldal jelenleg vezeti a tabellát, előnye tudatában ezért az eredmény megtartására koncentrál, tördeli a játékot és megpróbál minél több pontrúgást kiharcolni, hátha... Az egy csatárral felálló, de támadó takitikával kísérletező jobboldal középről igyekszik megjátszani a széleket, de a középpályán nem tudja megtartani a labdát... Még semmi sem dőlt el...

A mérkőzés addig tart, amíg van fizető vendég a lelátókon, amig rentábilis a csapat. A lényeg, hogy mindig döntetlen közeli eredményt mutasson a kivetítő, néha számolják újra a gólokat és aki hátrányban van, az elmondhassa, hogy vezet, aki gólelőnnyel játszik, az meg sírhasson a füvön, hogy megint csúfolják... A lényeg, hogy a dicsőséges jövőben felhangzó kettős sípszó után a csapatok kézen fogva énekelhessék el "a kurva anyám én vagyok" kezdetű szociál-konzervatív, agrár-liberális himnuszt, és végre kiszaladhassak egy sörért, mert reklámszünet az nincs...

Az előző két post szoros, gyakorlatilag elválaszthatatlan kapcsolatára K. hívta fel a figyelmemet: a kreatívok csupán elemei egy összetett politikai üzenetnek, amely az egyesülés pillanatában a következőképpen hangzik: a FIB úgy csinálja meg a FIDESZ-es kiscsajt, hogy nem fertőződik meg általa... Vagy, és ezt bizonyára a keresztény egyház is jobban respektálná, a FIB, egészségtudatos és mások jövőjéért felelős elvei mentén úgy b.....a meg a FIDESZ-es rémet, hogy az ne kapja el az ő betegségeit. Nemzeti méretűvé zsugorítva az univerzális képet, elmondhatjuk, hogy a lényeg nem az, hogy ki van felül/hátul, hanem, hogy mindenkinek jó legyen... (Remélem videót is csinálnak róla a fiatalok...)

Mielőtt bárki elfogultsággal vádolna, egy apró kreatív elem a fiatal baloldal honlapjáról:

 Az értelmezési lehetőségek széles skáláját biztosítja egy gyakorlatlan képelemző számára is...

Bátorság

Ami első pillantásra leginkább zavarbaejtő lehet, az a genitáliákkal kapcsolatos konnotációk önkéntes forszírozása és vállalása, ami gyanakvásra késztet. Honnan ez a bátor, exhibicionista fellépés? És minek? Ha gyanakvás nélkül fordulhatnék a politika felé azt gondolnám, hogy ez a kreatív annak a nyugatlanságnak a leképezése, amely abból a félelemből fakad, hogy a külvilág TUDJA, de ha még nem, egyszer biztosan meg fogja ismerni gyengeségeinket és akkor fájni fog a szembesítés... A szocialista "Gregers Werle" az erkölcsi maximum jegyében bátran áll a világ elé és azt mondja: "Tudod, mit, Medve? Baszd meg a fűnyíródat!" Ha a gyanakvást választom, akkor inkább bennem munkál félelem, hogy mit is akar a FIB a virtuális faszával...

Biztonság

A vörös a biztonság színe. Mostantól. Mindeninek. Annak, aki térdel és annak aki ráhajol. Egyaránt.

Igazságosság

Erős a késztetés, hogy részletesen is kibontsam a szövegszerűen értelmezett kép és a felirat kapcsolatát az igazságosság jegyében, de ez esetben kénytelen lennék kibaszottul obszcén lenni. A lényeg az, hogy a fiatal baloldal és annak elvei, hitvallása az intencionálisan működtetett kreatív esetében koherens, ugyanakkor belső ellentmondásoktól dinamizált egységet alkot a pénisz fogalámal és a annak konnotációs udvarával. Hogy ki mire húzza rá a síkosított, vérvörös fibet és hova, kibe helyezi fel, egyszerre lehet az önfeladással határos teljes azonosulás és a konzervatív értékek mentén való szigorú elutasítás metaforája... Megannyi feszítő ellentmondás... Megannyi balfaszság...

Tényleg nem szeretnék semmi különöset kihozni belőle, de politikai kérdésekben tájékozódva az alábbi bannerre akadtam a fidesz hivatalos site-ján:

 A megszólítás és a képi megjelenítés diszharmóniája miatt két alapvető értelmezési útvonalat látok követhetőnek:

1. A Fidesz Magyar Polgári Párt célcsoportja az a kábé 16 éves, könnyű drogok fogyasztásától kicsit ostoba hippi, aki, bár a végső cél a világbéke, teljes szívvel és szabadidejének feláldozásával a fidesz munkáját szeretné támogatni. Mert fontos, hogy a fiatalok is átérezzék a politikai döntések súlyát, egyszersmind aktív, tudatos választópolgárokként vegyenek részt a magyar közügyekben... Ez esetben az ÚJ jelzés arra utal, hogy a politikával a múltban kevés kapcsolatot ápoló tizenévesek igenis beléphetnek a pártba, vagy arra, hogy már be sem kell menniük a központba, hogy aláírjanak, csak regelni kell a honlapon és már küldik is a supporter-pólót, meg kulcstartót (kurva nagy újítás, főleg az utóbbi...)... Viszont én ezt a csajt akkor sem magáznám, ha a párt elnöke lenne...

2. Ez esetben az ÚJ jelzésen van a hangsúly. Az udvariasan magázó hangnem arra utal, hogy tetterős, életének aktív, teremtő korszakában lévő, hatékony párttársakat keres a fidesz, akik valamit hozzá is tudnak rakni a közös sütihez, nemcsak a visítozó lelkesedés mindig... Akkor viszont csak a csaj lehet új, és hogy az arckifejezése alapján mit csinál majd a frissen belépőkkel, vagy hogy mi lett a régivel azt el sem tudom képzelni (igazából el tudom)... (Photosoppal nyilván alá lehetne rajzolni, hogy ezzel mi lesz, de nem is fontos, körülírtam...)

A nem létező probléma megoldására sajnos nem tudom a választ, de nem is igazán fontos, mert a párt a beszívott csajra kattintás után a következő sorokkal bassza ki a hóra mindkét online célcsoportot:

"Köszönjük, hogy érdeklődik a szervezetünkbe történő belépés iránt. Az alábbi űrlap kitöltésével Ön online is eljuttathatja tagfelvételi vagy támogató tagfelvételi kérelmét a Fidesz - Magyar Polgári Szövetséghez.

A Fideszben az új tagok felvétele a helyi csoportokban történik: a felvételét kérő új jelentkező az általa választott - általában a lakhelyén működő - csoport ülésén mutatkozik be, és itt döntenek felvételéről is. A taggá váláshoz kötelező jelleggel szükség van három, 1 évnél régebbi tag ajánlására és a csoportelnök jóváhagyására is. Az új tag felvételéről jegyzőkönyv készül."

Köszi. Nem mintha...

Imre miatt elfelejtettem, hogy az első bejegyzésben szoktak mission statement-eket írni, hogy miről szól majd, meg ilyenek. Nem tudom. Brúnó Blogja nem arra való, hogy az én hülyeségeimmel teljen meg, ezért inkább ideírom őket... Azért flitteres lófasz, mert most az egyszer rásanyarogtattam magam, hogy kerüljem a fölösleges dizájnolást, ami sok idő is egyébként. A flitteres lófasz pedig olyan gyűjtőfogalom, ami egyaránt helyettesíti a képernyőn szállingózó kedves fiszfaszokat és a fölösleges funkciókat, mint a kvarcóra, a névnap és a valutaváltó...

Kedves Szomszéd (Imre)!

Családom és a lakóközösség kevésbé elhülyült tagjainak nevében szeretnék gratulálni neked, lakásfelújításod 5 éves jubilálásának alkalmából. Ha ezt az időt gyermekek készítésével és nevelésével, vagy egy 10 ezer darabos puzzle kirakásával töltöd, már egy sor sikerélmény tenné szebbé az életedet. Te viszont, szemmel láthatóan, úgy határoztál, hogy 20-as és 30-as éveidet egy észak-keleti fekvésű, harmadik emeleti lakás buzerálásával fogod tölteni. Ezzel semmi baj nem lenne, ha nem itt laknál, vagy ha az összes többi lakó kómában feküdne.

El sem tudom képzelni, hogy mi a lófaszt csinálsz öt éve abban a lakásban úgy, hogy két-három szaki permanensen kalapál, dörömböl, röszögtet és krahácsol valamit... Hiteles információk hiányában arra jutottam, hogy ez az elszánt renoválási folyamat egyfajta pótcselekvés, amivel a létkérdések keltette feszültségeket (a létezés súlytalan, megvalósítható céljai pedig tág kontextusban gyakorlatilag értelmetlenek, stb.) próbálod feloldani. A pszichiáter olcsóbb.

Két emelettel lejjebb lakunk, de a felújítás során egyszer sikerült a mi előszobánkat is szétloccsantanod, igaz, ebben empatikus de kissé naiv életszemléletünk is szerepet játszott. Mivel a helyreállítást csak ordibálás árán tudtuk elérni, a jövőben nem veled fogok ilyesmiről beszélgetni.

Egyeztettem a közös képviselővel, aki széttárta ugyan a karját, de lelkesen kapacitált, hogy jelentselek fel az első adandó alkalommal! Fel foglak!

Üdvözlettel.