"Sajnálattal közöljük, hogy bár Ön becsületes és hasznos tagja a társadalomnak, gyermekeit a szeretet szellemében neveli és múltjában sem találtunk az átlagosnál rondább bűnöket, mivel nem hisz Istenben, halálát követően a pokolban fog rohadni az örökkévalóságig."  Mindenki el fog pusztulni egyszer és a java csak akkor jön! Mert nem figyeltünk eléggé!

A rendszerváltás legnagyobb vívmánya (elvben) a négyévenkénti választás, a politikai "rendszerek", filozófiák időszakos mivolta. Bár józan ésszel nehéz valódi változásokban hinni a teljes elit időnkénti cseréje nélkül, azért a remény sosem hal meg végleg (alkoholizmus, infarktus, vadkan, stb...), de legalábbis ráng egyet-egyet négyévenként. Pedig az egésznek semmi értelme. A demokratikusan megválasztott kormányok váltakozása a pápai kurzusok viszonylatában nem több a napi rendszerességű zoknicserénél, ami a lábszag miatt fontos. A pápaválasztáson nem csak olyan kisstílű, ugyanakkor életszerű  dolgok múlhatnak, mint a cölibátus, vagy az abortusz, nem ám! Mert az, akit végül a trónra ültetnek, maga lesz a Túlvilág Ura!

XVI. Benedek pápa a konzervatív valláspolitika híve, ami II. János Pál liberálisabb gulyás-katolicizumusával szemben nem bánik kesztűs kézzel azokkal, akik a vallás terén is látnak árnyalatokat. Amíg elődje a poklot inkább egy vallási szimbólumként értelmezte, addig Benedek a retro-divatot meglovagolva visszahozta a bográcsos-ördögös kult-poklot. (Március 25-én, egy mise keretén belül jelentette ki, hogy a pokol igenis létezik, méghozzá fizikai valójában:"Hell-- of which so little is said in our time-- does exist, and is eternal for those who close off their hearts to His love.") Ráadásul a pápa a pugatórium létét is kétségbe vonja, az egyház tehát hivatalosan is bezáratta a halál utáni rehabilitációs program intézményét. Megteheti, jelenleg ő a helytartó...

Nem mintha egy vallástalannak nem lenne tökmindegy, de azért bosszantó, hogy ezt a dolgot nem tudják megnyugtatóan kezelni. (Annál is inkább, mivel nem csupán a saját híveik körében ítélkeznek, de szigorú véleményt formálnak a teljes népességgel szemben is.) Ráadásul ez a kijelentés nem fair azokkal szemben, akik II. János Pál alatt, jóhiszemű ateizmussal a szívükben hunytak el. Velük most mi lesz? Bocs, gyerekek, eddig volt. Szedelőzködjetek...

És mindezt azért, mert az új pápa szédül kicsit a vallás tágas kontextusában és jobban érzi magát, ha szigorúbb keretek között folyik tovább a hitélet. Ezen múlik a pokol. Egy választáson.

Manapság nálunk ennél kevesebb is elég, hogy az emberek utcára menjenek, úgyhogy hajrá, most végre elintézhetünk valami fontosat is. Irány Róma! Mondassuk le Benedeket, amíg nem késő! Szabad, demokratikus pápaválasztásokat!

(Mért nem divat mostanában ellenpápát állítani?)